snapshot

Snapshot (Avagy egy pillanatkép a koronavírus itthoni első időszakáról)
======================================================================

Csend...
A gépem alszik.
A fűzfa sápadt.
Az utca üres.
A disco csak kong.
Az ember lelke      ?

  Négy-öt héttel ezelőtt
Tűző nap sütött.
Az időre már nem
  emlékszem, de
  éltünk; éltem veletek!

Sorravenni unalmas,
ezt átélni kell!
Ha akartuk, egy
Csillagot az égre tettünk,
csak kimondtuk,
majd megtettük.

,,Találtunk itthon egy beteget!''
/három nappal később/
,,Az egyetemen minden 50 főnél nagyobb rendezvény elmarad!''
/fél nappal később/
,,Az Anatómia elmarad. Volt egy beteg az épületben, fertőtlenítjük!''
/hat órával később/
,,Holnaptól nincs közös főzés a koliban!''
/reggelre/
,,Miből tudunk építeni közös adagolót a kézfertőtlenítőhöz?''
/délutánra/
,,Holnaptól nincs egyetem!''
/estére/
,,Mindenki menjen haza a kollégiumból!''
/otthon/
,,Vissza. Mindenki vigye haza az összes cuccát a kollégiumból!''

...

Az első pillanatban,
minta a Marson kullognék
kijárási korlátozás közben.
Mélylevegő!
És ez most történelem,
lehetne akár egy új fejezet. (miért ne?)

----------------------------------------------------------------------

Szolid háttérzaj       shshsh
A gépem búgócsiga      bruhbr
A palántám kikel       hhhhhh
A kamera ég            távoktatás
A Discord csak telik   haverok
                       A család egyben van!

Négy-öt hónap múlva,
tűző nap süt ránk.
A vénasszonyokkal együtt
nyaralunk a nyarukon,
s egy eltaposott emléken.

Addigis:
Ülj a valagodon,
s alkoss bátran!
Alkoss szépet!
Alkoss magadnak, fejlődj, nőjj, változz!
Alkoss másnak, segíts, támassz, válaasz!

Fluktuáljon a tápvonal,
szóljon a furulya,
fusson a kód,
legyen, amit szeretsz!

Miért éri meg ez az egész,
ha a világ nem lesz
még annál is jobb,
mint amilyen ezelőtt lehetett?

2020.04.04.